Elmúlás

E lassan széjjelfolyó gyertya csonkja,
Melyen táncol a láng, nem sejtve, itt a vég:
A közönybe s a szürkeségbe ontja
A végtelen száz szikrázó fényjelét
S telhetetlenül, még megrészegülve
Nő és erősödik és a viaszba kap
S utószor még izzása felhevül, de
Hirtelen kioltja egy nem várt pillanat...