Pilinszky Jánosnak
Most minden néma. A szűrt napfény
A padlóra csobban, szétfolyik,
Majd elszivárog emlékeim
Hajszálrepedéseiben.
Nehéz bútorok csendje üli
Meg a szobát. Rezzenéstelen
Figyelem, amint lelkem lassan
Elhal a szavak Golgotáján.
Felsóhajtok. „Elvégeztetett!”
S tollam a sötétlő időbe mártom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése