Indulok. De még vissza-vissza nézek
És ami volt, halkan lepereg bennem.
Indulok, de még vissza-vissza nézek
A borús, őszi csendben.
Lépek és vár a messze-messze távol.
A tájon villan a közelgő hideg.
Lépek és vár a messze-messze távol,
Indulok a semminek.
Futkosok, de már fönn az alkony égen
Varjak tépik szét estévé a napot.
Futkosok, de már fönn az alkony égen
Bontják az alkonyatot.
Rohanok, kiáltok és rémes lesz a táj,
Mint a hiénák vérben forgó szeme.
Rohanok, kiáltok, zúgó éj kiabál.
S én megőrülök vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése