Most fekete iszapba süllyednek a szerelmes szavak,
Mik egykor körberagyogták a tavaszi lombsusogást.
Túl az erdőn megvénült arcokon keres árkokat a félhomály.
Szívünkben építi már fészkét a bennrekedt sóhaj,
Hogy lerakja tojásait. Nemsokára kikelnek félelmeink
S szemünkre szállván kivájják tekintetünkből az Eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése