Csendes esti imádságom...

Csendes esti imádságom vagy.
Szeretlek.
Tudom, hogy minden rád gondolásom
a Végtelenbe elvetett mag,
s megelevenedik és szárba szökken majd
ölelkezéseinkben, az ölelésekben,
melyek által a szerelem kertjévé leszünk.

Mert igen: Te, ki magadban hordozod
a termékeny májusi föld kiapadhatatlan áldásait
s én, akiben riadtan s hazátlanul bolyong
a vadvirágok megszelídítetlen szelleme -
tudod s tudom, hogy
csak összefonódó hús-valóságból
meríthetünk ihletet a mulandóság ellen,
hogy létre eszmélhessenek
a formákat kereső, még meg nem született illatok.

Csendes esti imádságom vagy.
Szeretlek.
S mindig, amikor nevedet suttogom,
a morajló égen újra és újra kigyúl
egy régen halott csillag.