Fogj most erősen, hogy le ne zuhanjak,
mert látom, hogy mosolyom peremén
túl a mélység tátong éjfeketén,
hol huszonhat évem bűnei vannak.
Érzem az örvényt, mely most elragadna
oly könnyedén, mint egy falevelet,
óvj, hogy ne legyek a viharok rabja,
miket múló képzetek gerjesztenek.
Ne hagyd, hogy a szívemet eleméssze
a kint tomboló téboly-valóság,
légy hát egészem egészülő része,
s nyugtasd, ha felsír bennem a jóság.
Nyújts tükröt, hogy meglássam isten-arcom
s a dicső feltámadást, hogyha van,
légy, ki megálmodsz újra, míg én alszom,
s akiben feleszmél majd önmagam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése