"A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar." (Schopenhauer)
Téged szólítalak, ki még a lét és nemlét
Küszöbén várod, hogy ajtót nyisson a Sors;
Rád gondolok most, rád, ki majd a végtelenség
Csillagrendszereiből hozzánk vándorolsz.
Egyszerű szavakkal hívlak és megidézlek,
Hogy egy ölelésből megformáljon a vágy -
Két tekintet, melyek téged egymásban néznek
A szerelmen innen és a szerelmen át…
…Hisz te mozdulsz bennünk az összes mozdulatban,
Szavaink mélyén te rejtőzöl öntudatlan
Az eljövendő hatalmas fároszaként;
S a nászi ágyon, az élettől megsebezve
Te vagy nekünk az egyetlen, eleven eszme -
A nagy akarat, hogy testté tegyük a fényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése