Fekete füst

Szomorúság szálló varja,
Hajfonatból tépett ezüst,
Időmaró, időt marta
Időtlenség, fekete füst.

Ingujjakba gombolt halál,
Táncba szédült halotti tor,
Zeneszótól zengő határ,
Alkonyati rubint mosoly.

Anyák jaja, síró sziklák,
Mélyről jövő sámán ének,
Halkan ejtett esti „viszlát!”,
Távolodó, szikár vének.

Tenyérbe zárt kicsiny kezek,
Múltnak ölén ázott selyem,
Tölgyfákba rótt ősi jelek
Vad izzása - emlékezem…

Szomorúság szálló varja,
Hajfonatból tépett ezüst,
Szívemet is betakarja
S felemészt a fekete füst.