A látnok dala

Öreg lélek lakik bennem,
Öreg bohóc, kifestetlen,
Elvágyódik, mégis kacag,
Táncoltatja a holtakat.

Öreg lélek, fáknak lelke,
Lesüllyedve, mélybe rejtve,
Mint a kristály, tisztán csobban
Visszhangja a holnapokban.

Öreg lélek, tarka lélek,
Hosszú-hosszú ezredévek,
Idegen csak, fáradt vándor,
Táncoltat, már nem ő táncol.

Öreg lélek, szállj hát tova,
Vén bohócnak nincs otthona,
Szállj, ahogy a madár rebben
S oldódj fel egy harmatcseppben!