Georg Trakl emlékére
Rejtélyek s a bánat enyészete fedi már
Fiatal arcát s szemét is, mely oly hideg;
Homloka barázdáiból száll a félhomály
S szobáját a zord halál bűze tölti meg.
Vállára az est sötét pillangói szállnak
S benne bűnös szerelem: egy lány képe él,
Varázslója ő egy tébolyult misztikának,
Melyben szent hitet tesz a vétkes szenvedély.
S most itt ül a székben, szorongó kábulatban -
Imádkozik, hogy szabadítsa már a Vég.
Az őszhöz mond imát, hogy elhullajtsa lassan
Kínjait - s világa sárguló képzetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése