Ez voltam én: képzelt kertek
Elátkozott hercege,
Kit egy októberi éjjelen
Durva betonfalak és éhes hiénák közé
Vetett a sors álmokat vajúdni.
Bemocskolt szavaktól piszkosan jártam
Összehordott anyageszmék szemétdombján
S a szilánkosra tört üvegek visszfényében
Elveszett istenségemet kerestem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése