Majd ha együtt leszünk, egy nyári este
lehajtom fejem termékeny öledbe
s csak hallgatjuk, ahogy mély, égi vizek
hangját megtöri egy-egy csillagsziget.
Ketten leszünk. S a hintaágyon ringva
elszunnyad a csend dolgos tagjainkba
s hogy ne riasszon a zordon fák árnya,
felkel a hold, hogy mind’ kigyomlálja.
És a testes, robosztus fűszálakon
harmatként csordogál majd a nyugalom,
s felélednek a bennünk rejlő álmok,
hogy lelkessé tegyék a szótlanságot.
Majd ha együtt leszünk, egy nyári este
kezeim ráhelyezem két kezedre
s átölellek. Összeér majd égő arcunk.
S egymástól részegen hajnalban elalszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése