Ragyogott hét tüzes paripájuk,
Hét tüzes paripán érkeztek éjjel,
Villám volt tekintetük s ruhájuk
Suhogott a rideg északi széllel.
Szó volt a kardjuk és lesújtottak,
Kettészelték a Közöny kőszobrait,
Meddő földbe vérrögöket szórtak:
Eljövendő rózsakertek magvait.
Arcukon a Hold ezüstje égett
És kihűlt szívekbe vágtattak tova,
Magukkal vitték a Messzeséget,
Hogy lehessen új Időknek otthona.
S a vérrögök mozdultak a földben
És hirtelen újult erőre kaptak,
Bár az elnyomástól meggyötörten,
De a Rózsák mégis feltámadtak.
Ragyogott hét tüzes paripájuk,
Hét telivért sarkantyúztak egy dallal.
Villám volt tekintetük s ruhájuk
Redői közül - kivillant a Hajnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése