Vérrel kevert fekete sár,
Borból kimért tüzes bíbor,
Látomás, mely átcsordogál
Más kínba az egyik kínból.
Koraszülött, vézna álmok,
Kényszerűen vetélt remény,
Szertefoszló felhő-hályog:
Leválik a holdról a fény.
Holt virágok arabeszkje,
Emlékeknek száraz ága,
Csendet sző a hűvös este
Öntudatunk udvarára.
Felderengő, zajló világ,
Megrezzen egy gyantacseppben,
Tépett szirmú broméliák
Jajgatnak a képzetekben.
Földbe alvadt, néma árnyak,
Borból kimért tüzes bíbor,
Látomások csordogálnak
Más kínba az egyik kínból.
2010. július 18., vasárnap
Noktürn I.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése