Megőrült az idő… Mint a szú,
Serceg egy dióbélben a szél.
Üres csigaházak magánya
Visszhangoz nem volt tengereket.
A kertben szerelem leng s virraszt
Egy sóhaj a pocsolya felett.
És valósággá penészedik
Az éj a súlyos házfalakon.
Élő, de mégis dermedt minden,
Mint gyermekét sirató anya.
Varangy rejlik az avar alatt
S kúszik, kúszik a Föld szívéhez.
Éjfélt fogannak a tölgyesek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése