Üssétek a szívemet,
Mint forrón izzó fémet,
Nagy szavakkal üssétek,
Hogy érezzem: még élek!
Marjatok az arcomba
Ismeretlen jeleket,
Mert csak csurom véresen
Tudom, mi az: szeretet!
Béklyót a csuklóimra,
Hogy szabadulni vágyjak;
Hogy értelmét leljem az
Elhadart, rossz imáknak!
Vegyétek el mindenem,
Kincsem a semmi legyen,
Hadd tanulhassam újra,
Nem szégyen a kegyelem!
Vakítsátok meg szemem,
Mely annyi könnyet ontott,
Ó, én csak a sötétben
Találok horizontot!
Talpam alá szögeket
Szórjatok, rozsdás vasat,
Tudnom kell, a fájdalmon
Túl van-e hatalmasabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése